A bántalmazó kapcsolat sokakban egy egyszerűen felismerhető, tanulmányainkban és a filmekben is látható, egyértelműen és látványosan gonosz szituációt jelenít meg. A bántalmazó karakter nyilvánvalóan rossz, erőszakos és agresszív. Bár ilyen is megtörténik, a valóságban a bántalmazó kapcsolatok inkább hasonlítanak egy cseppenként adagolt méreghez. Nem véletlen, hogy az angolszász irodalom a “frog in the boiling water” néven emlegeti, ami annyit tesz, hogy a békát először hideg vízbe teszik és szépen fölforralják alatta a vizet.
Sok esetben a bántalmazó a külvilág számára megnyerő, bájos, közvetlen és képes meggyőzően képviselni azt az álláspontot, hogy szó sincs bántalmazásról. Az átéltek, az észlelt fájdalom kizárólag a partner félreértésének, érzékenységének netán hazugságának tudható be. Azok számára, akik nem élnek bántalmazó kapcsolatban egyszerűbb és kényelmesebb elfogadni a bántalmazó álláspontját és “őrültnek”, képzelgőnek aposztrofálni a bántalmazottat. Hovatovább “jó tanácsokkal” látják el: “Légy megértő és türelmes!” – ezzel is erodálva már alig létező önbecsülését, vagy minősítik: “Ha olyan rossz, akkor miért nem lépsz ki belőle!?” – ezzel utalva gyengeségére vagy kétségbe vonva állításait, ami szintén még mélyebbre taszítja az áldozatot.
A pszichológiai és érzelmi bántalmazás olyan, mint egy hullámvasút. Ciklikusan ismétlődnek a büntető és jutalmazó fázisok. Mivel egy bántalmazó kapcsolat általában love bombing-al kezdődik – amikor a partner kiemelt figyelemmel és csodás perspektívák fölvázolásával köti magához áldozatát – a bántalmazott a jutalmazó fázisok visszatértével abban reménykedik, hogy ez a bántalmazó igazi arca és csak rossz napjai vannak, vagy más körülmény – például, hogy ő, a bántalmazott nem szereti elég jól – az akadálya annak, hogy ismét békében és szeretetben éljenek.
Az agyunkban a verbális és fizikai bántalmazásra ugyanazok a területek aktivizálódnak. Elménk nem tesz különbséget a között ha szavakkal sebeznek vagy ököllel ütnek meg. Ez nem azt jelenti, hogy ugyanazt érezzük szóbeli bántalmazás esetén, mint ha fizikailag sérülnénk. Azt azonban igen, hogy hatásait tekintve a két bántalmazás nagyon hasonló következményekkel jár. Az állandó érzelmi hullámzás hatására a szervezet a kortizol – mint “stresszhormon” – mellett dopamint (jutalmazás) is termel, ami fiziológiai változásokat is indukálhat.
Amikor az áldozat már ebben a fázisban van, akkor azért sem képes elhagyni a bántalmazóját, mert a folyamatos stressz és “szakaszos szerelem” következtében már maga sem tudja, hogy mi a valóság. Görcsösen ragaszkodik ahhoz a téves képzethez, hogy visszaszerezheti a bántalmazója szeretetét - csak még egy kicsit kell tenni érte - és a kapcsolat megromlását saját hibájának érzi. Pedig csak áldozatává vált egy gátlástalan manipulátornak.
Szerencsés esetben a bántalmazott eljut arra a pontra, ahol már annyira kimerül, hogy értéktelenné válik bántalmazója számára. Ekkor a bántalmazó tovább lép a követező kapcsolatra. Ez az áldozatot megviseli, hiszen semmivé foszlik a szeretett személyről alkotott illúziója.
Ez a fájdalom azonban egy új élet kezdete! Segíthetünk az áldozatnak megérteni, hogy nem azért volt a bántalmazója számára célpont, mert gyenge, hanem azért, mert annyi mindent tudott adni neki!
Az érzelmileg bántalmazó kapcsolat felismerése nagyon nehéz, mivel a változások aprók, szinte észrevehetetlenek. Érdemes ezért hosszútávon vizsgálni a hatásokat: ha rosszabbul vagyok most, mint akkor, amikor beléptem a kapcsolatba, akkor az már figyelmeztető jel lehet.
Nemzetközi tapasztalatok és tanulmányok alapján állítottuk össze azt a tesztet, mely jó támpont lehet a párkapcsolaton belüli érzelmi bántalmazás felismerésében. A teszt kitöltése itt lehetséges:
A Párkapcsolati Érzelmi Bántalmazás Kérdőív első változatának dokumentációja ide kattintva érhető el.
E helyütt is szeretnék köszönetet mondani szerzőtársamnak Cseresznyés Ágotának, valamint Sebestyén Eszternek és Horváth Lászlónak a szakmai támogatásért!