Támogató beszélgetés

Ismerjük meg magunkat!

Önmagunknál jobban senki nem ismerhet minket. Magunkkal vagyunk összezárva a nap 24 órájában egy életen át. Minden, amit átéltünk, amit gondoltunk ott él bennünk és velünk van. Erre alapozzunk hiedelmeinket, gondolatainkat és viselkedésünket. Őszintének lenni magunkhoz azonban már nem ilyen egyszerű és kézenfekvő. Sokszor - túl sokszor - nézünk félre vagy rázzuk le magunkról a szembenézés igényét. Idővel aztán az eltemetett, magunkkal hordozott fájdalmak, félelmek felbukkannak, s akadályozzák saját magunk kiteljesedését, jól-létét és boldogságát. Akár az aktuálisan megélt megakadás feloldásáról van szó, akár egy régebbről hozott tapasztalat feldolgozásáról, számíthat a segítségemre!

Elfogadás és támogatás

Mindenki rendelkezik azzal a belső erőforrással, mely lehetővé teszi, hogy boldog és hasznos életet éjen. Az embereknek elfogadó kapcsolatokra van szükségük ahhoz, felfedezhessék magukban növekedésük, kiteljesedésük módját. A növekedés a pozitívabbá válást, önmagunk és mások elfogadásának irányába tett elmozdulást jelenti. Mivel az önelfogadásnak a mások általi elfogadás az alapja, az én szerepem és attitűdöm az, hogy egyértelműen pozitívan, feltétel nélküli elfogadással forduljak Ön felé. Ezt a pszichológiai irányzatot személyközpontú megközelítésnek nevezik, kidolgozója pedig Carl Rogers pszichológus.

Carl Rogers gondolatai a személyközpontú beszélgetésekről

"A másokkal való kapcsolataimban arra a következtetésre jutottam, hogy hosszú távon nem segít, ha másnak mutatkozom, mint ami vagyok. Nem használ, ha nyugodtan és kedvesen viselkedem, mikor valójában mérges és kritikus vagyok. Nem jó, ha úgy teszek, mintha tudnám a megoldást, ha egyszer nem tudom. Nem használ, ha szívélyesnek látszom, amikor éppen ellenséges vagyok. Nem használ, ha magabiztosnak akarok tűnni, mikor éppen bizonytalan és rémült vagyok. (...) A legtöbb hiba, ami emberi kapcsolataimban előfordul, a legtöbb eset, amikor nem tudok másokon segíteni, éppen annak tulajdonítható, hogy valamiféle védekezésből másképp viselkedem kifelé, mint ahogy belül érzek."

A személyközpontú megközelítés alappillérei

Empátia

Sajátos ráhango­lódást jelent a segítő szakember részéről, amely révén képes a személy által átélt - és elmondott - élményeket hozzá hasonló módon átérezni, de eközben a saját vi­szonyulását sem veszíti el. A beleélés által képes megérezni és megérteni, hogy mi az, ami a személy számára valóban jelentős élmény, a saját határainak megtartása által pedig képes marad a segítségnyújtásra.

Feltétel nélküli elfogadás

A segítő szakember nem valamilyen általa elképzelt ideál felé próbálja vezetni a klienst, hanem elfogadja őt olyannak, amilyen. A segítő szakembernek kerülnie kell a saját elképzelésein alapuló irányító vezetést, a hozzá forduló személyt nem „ügyfélnek", hanem bármifajta beskatulyázástól mentesen, teljes értékű em­bernek kell tekinteni.

Hitelesség (kongruencia)

A segítő szakember maga is „hiteles" tudjon maradni: tisztában legyen a saját élményeivel, érzé­seivel, és merje vállalni a támogató beszélgetések során is a saját egyéniségét, mert csak így tud projekciómentesen őszintén és felelősen reagálni a kliensre.

A feltétel nélküli elfogadás a legnagyobb élmény, amelyet egy ember átélni képes. Carl Rogers