Hiedelmeink a párkapcsolatról
Meséink, amiket gyermekkorunkban hallunk, meghatározzák elképzelésünket az ideális házasságról. Ez pedig aránylag egyszerű: ha a hős lovag - aki magányos - megküzd a hétfejű sárkánnyal, elnyeri a senyvedő/szenvedő királykisasszony kezét, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak. Azt tanuljuk meg, hogy a kezdeti nehézség után már csak élvezni kell annak gyümölcsét. 60-70 évnyi együttélésről diszkréten hallgatnak történeteink. A létező legrosszabb forgatókönyv válik etalonná: mindkét fél magányosan, a maga démonaival küzd meg, utána pedig semmit nem kell tegyenek ahhoz, hogy boldogságban éljenek.
Szüleink vagy veszekedtek, elváltak, vagy konfliktusaikat csöndben intézték, hogy a gyerekek ne szerezzenek róla tudomást (akik ha tudni nem is tudják, de megérzik, hogy valami nincs rendben). A viták konstruktív rendezését, a kompromisszumkötést, a közös döntések mikéntjét nem sajátíthattuk el.
A modern világ pedig arra sarkall minket, hogy ami nem működik, azt ne javítsuk meg, hanem dobjuk el és vegyünk helyette másikat.
Egy kapcsolatban mindkét fél részéről tenni kell azért, hogy hosszútávon fennmaradjon és harmonikus, gyümölcsöző, fejlődő legyen. Arra bíztatok mindenkit, hogy legyen egyedi! Legyen különleges! Ne dobja el, ami úgy érzi, hogy nem működik jól, hanem javítsa meg! Ettől lesz igazán értékes.