Miért jó, ha ismerem a családom múltját?
Nem feltétlenül a múltra vagyunk kíváncsiak (bár a tapasztalatom az, hogy amikor valaki elkezdi kutatni, akkor az is érdekelni kezdi), nem igazságot akarunk tenni vagy a felmenőink viselkedését minősíteni, hanem felismerni, hogy a mi saját cselekedeteinkbe, gondolatainkba, hitvilágunka miképpen szüremkedik be az ősök viselkedése, hiedelmeik, családi mintázatuk. Megismerhetjük mi az, ami a saját választásunk és mi az, amit tudattalanul fogadtunk el sorsunkként. A felismerés lehetővé teszi a változást. Az, amit eddig láthatatlan teherként hordoztunk családi örökségként, letehetővé és megvizsgálhatóvá válik, azt követően pedig dönthetünk arról, hogy tovább visszük, hátrahagyjuk vagy módosítunk rajta.
A családi titkokat is megbolygatjuk? Miért jó ez?
Az elhallgatott információk, módosított vagy eleve torz narratívák éppúgy - ha nem jelentősebben - befolyásolják az életünket, gondolkodásunkat, mint az ismert múlt. A családi titkok mögött nem ritkán szégyen lappang, ami generációkon keresztül átszivárogva befolyásolja a saját magunkról alkotott képet, önértékelésünket. A családi titkok feltárásával, a szembenézéssel lehetővé válik a diszfunkcionális, maladaptív mintázat módosítása.
