Az agyunk a túlélésre és a biztonságra van hangolva, ezért amikor bántalmazással vagy elhanyagolással szembesülünk, akkor arra összpontosítunk, hogy túléljük és kikerüljünk ebből a szituációból. Amikor a bántalmazó válik azzá a személlyé, aki megkönnyebbülést is jelent a számunkra, az agyunk sajnos a biztonság képzetével társítja őt.
Ebből fakad, hogy az elménk inkább a megkönnyebbülés pozitív élményéhez ragaszkodik, mint a bántalmazó negatív hatásához. Ez azért történik, mert a szervezet fenyegetettségi válasza (harc, menekülés, lefagyás) kikapcsolja az agy azon részét, amely képes tudatosan, hosszú távon gondolkodni. Ez azt az érzést hozza létre, hogy szükségünk van a bántalmazóra a túléléshez, és ezt gyakran összetévesztjük a "szeretettel".
A traumás kötődés egy hormonális kötődés, amelyet az ismételt bántalmazás hoz létre azáltal, hogy a bántalmazó lesz az a személy, akitől a „megmentést”, feloldozást, szorongásunk csökkenését is kapjuk. Ez az ismétlődő ciklus szakaszos megerősítéssé válik, mely kialakítja azt a reményt, hogy egyszer majd jó lesz, csak eleget kell próbálkoznunk hozzá.
Számos hormonális összetevő létezik, amely hozzájárul ahhoz, hogy valaki "függővé" váljon a bántalmazójától, az oxitocin (kötődés), az endorfinok (öröm, fájdalom, elvonás, függőség), a kortikotropinfelszabadító hormon (CRH) (elvonás, stressz) és a dopamin (sóvárgás, keresés, akarás). Ilyen erősen szabályozatlan neurokémiai állapotban rendkívül nehéz az érzelmek kezelése vagy a logikus döntések meghozatala.
Az újra és újra leértékelt - majd megjutalmazott - körforgás erős kémiai alapú kötődést hozhat létre a bántalmazó és az áldozat között.
Amikor a bántalmazó viselkedés megtörténik, a kortizolszint megemelkedik, mivel attól tart, hogy megbántják vagy elhagyják. Ebben az állapotban kétségbeesetten vágyik a dopaminra – a jutalomhormonra –, ami végül akkor jön el, amikor a bántalmazó megnyugszik, és bocsánatkéréssel vagy szeretettel „jutalmazza” Önt. Ez a ciklus az, ami megerősíti a traumás kötődést.
Ilyen függőség esetén intenzív sóvárgás, a bántalmazónak tulajdonított felfokozott érték, valamint a kapcsolatra és a konfliktusmegoldásra való hiperfókuszálás jelentkezhet. A bántalmazott/elhanyagolt személy értelmet akar adni ezeknek érzéseknek, így agya általában önámításhoz és racionalizációkhoz fordul, hogy feloldja a kognitív disszonanciát, mely a kapcsolatban jelenlévő kettősség (bántalmazás és jutalmazás) miatt alakul ki.
Az áldozat kifogásokkal élhet önmaga, barátai és családja számára, hogy megmagyarázza vagy minimalizálja a bántalmazó partner erőszakos viselkedését. "Tényleg nagyon sajnálta! Nem fogja újra megtenni!"
Mindemellett az oxitocin nevű neuropeptid kettős hatással van a nőkre - csökkentheti a szorongást, valamint fokozhatja azt. (Egy tanulmány szerint1 a férfiak számára inkább a vazopresszin, mint az oxitocin jelzi a párkapcsolati szorongást.) Az, hogy a magas oxitocinszint milyen hatással van ránk, az erősen kontextusfüggő – azaz a környezetünk, a szituáció határozza meg.
Tehát a pszichológiai vagy fizikai stresszorok az oxitocin felszabadulását eredményezhetik.
Az elhagyástól való félelem
Sokak számára azért nehéz kilépni egy bántalmazó kapcsolatból, mert félelmük az elhagyástól nagyon erős. Mivel az oxitocin az „újraegyesülés” irányába hat, és emellett az endogén opioidok (endorfinok) a fájdalom és a veszteség érzését hozzák létre, ezek kombinációja kétségbeesett vágyat hoz létre a megkönnyebbülés (kapcsolat helyreállítása) után. Ezek az agyban zajló reakciók időnként olyan vélekedéseket – és ezáltal – viselkedést hoznak létre, mely még belülről is nehezen indokolható, a külvilág számára pedig teljesen irracionális.
Egyszerre van jelen a fájdalom, az elvonás, a függőség és a sóvárgás.
Függőség a bántalmazó kapcsolattól
A biokémiai függőségről feltárták², hogy a szerelem az agy ugyanazon területeit aktiválja, amelyek a kokainfüggőségért felelősek. A bántalmazó kapcsolatokban a biokémiai függőség hatásai még erősebbek lehetnek. Az oxitocin, a szerotonin, a dopamin, a kortizol és az adrenalin jelenlétében a kapcsolat visszaélésszerű jellege valójában erősítheti, nem pedig tompíthatja a kapcsolat kötődését az agyban!
A dopamin egy neurotranszmitter, amely kulcsszerepet játszik agyunk öröm-központjában. Jutalmazási köröket hoz létre, amelyek összekapcsolják romantikus partnereinket az örömmel és akár a túléléssel is. A dopamin könnyebben áramlik az agyban, amikor az érzelmek és figyelem magas szinten van jelen³. A bántalmazó kapcsolat jutalmazó és büntető fázisai valójában még inkább súlyosbítják a ragaszkodásunkat - olyan függőséget hoznak létre, amely alig különbözik a drogfüggőségtől.
Hogyan segíthetünk az agynak?
A sokféle módszer közül az egyik, amivel az áldozatok segíthetnek az agyuknak a traumás kötődés feloldásában, az a nyugtató oxitocin felszabadulásának elősegítése (az amigdalából). Az ilyen típusú oxitocinreceptorok beindítása csökkentheti a sóvárgást, enyhítheti az elvonási tüneteket és enyhítheti a fájdalmat.
Biztonságos társas kapcsolatok
Amennyiben lehetséges, úgy ne tartson kapcsolatot a bántalmazó partnerrel, különben a kötődés elmélyülhet vele. Ez az egyik oka annak, hogy a "no contact" megközelítés gyakran hasznos. A fenntartott kapcsolat esetén alig van esély arra, hogy megváltozzon a kötődés kémiája - különösen, ha a bántalmazó partner aktuálisan jó viselkedést tanúsít!
Sajnos sok ember, aki mérgező, túlságosan kontrolláló vagy személyiségzavaros partnerrel (pl. nárcisztikusok, pszichopaták) van együtt, elszigetelődik. Sok bántalmazó elűzi az áldozat egyik legfontosabb erőforrását: az embereket.
Tudatosság
El kell ismernie, hogy kapcsolata a kizsákmányolásra épül, nem pedig a kölcsönös szeretetre!. Távolodjon el a bántalmazótól, még akkor is, ha úgy érzi, hogy még nem tudja elhagyni. Kérjen segítséget és dolgozzon együtt egy a traumás kötődésben tájékozott segítő szakemberrel!
A traumás kötődésre figyelmeztető jelekről itt olvashat, kialakulásának hátteréről pedig ebből a bejegyzésből tájékozódhat!
Ha érdeklődik aziránt, hogy az Ön életét befolyásolja-e a traumás kötődés, akkor töltse ki a Traumás Kötődés kérdőívet, vagy a Stockholm Szindróma Skálát!
1., Taylor SE, Saphire-Bernstein S, Seeman TE. Are Plasma Oxytocin in Women and Plasma Vasopressin in Men Biomarkers of Distressed Pair-Bond Relationships? Psychological Science. 2010;21(1):3-7. doi:10.1177/0956797609356507
2.,Fisher, H. E., Xu, X., Aron, A., & Brown, L. L. (2016). Intense, Passionate, Romantic Love: A Natural Addiction? How the Fields That Investigate Romance and Substance Abuse Can Inform Each Other. Frontiers in psychology, 7, 687. https://doi.org/10.3389/fpsyg.2016.00687
3., Carnell S, Gibson C, Benson L, Ochner CN, Geliebter A. Neuroimaging and obesity: current knowledge and future directions. Obes Rev. 2012 Jan;13(1):43-56. doi: 10.1111/j.1467-789X.2011.00927.x. Epub 2011 Sep 8. PMID: 21902800; PMCID: PMC3241905.