A traumás kötődés nem tudatos gondolkozás következménye, hanem egy olyan folyamat eredménye, mely az idegrendszerben tárolódik.
Az agy összefüggést keres és hoz létre a „szeretet” és a bántalmazás/elhanyagolás között. Hormonális kötődés, melyben a „megmentő/rajongó” és „bántalmazó/elhanyagoló” fázisok ciklikusan ismétlődnek.
A traumás kötődésből kilépni hosszú és nemegyszer fájdalmas folyamat, melynek két alapfeltétele a tudatosság (önismeret, önreflexió) és az elköteleződés („ezen változtatni akarok”).

Már a korai kutatások¹ rámutattak arra, hogy a bántalmazó kapcsolatba vezető út egyfajta szociális csapda. Az első bántalmazó incidensek mindössze furcsaságnak tűnnek, melyek a kapcsolat kezdeti, felfedező, érzelmileg túlfűtött fázisában történnek. Ezeknek az eseményeknek a relatív kis jelentősége és az azt követő „elnézéskérés” megerősíti a kötődést és nem alakul ki az a felismerés, hogy a bántalmazás/elhanyagolás ismétlődő és elkerülhetetlen.
Az ezután következő konfliktusok már nagyobb súlyúak és lassan, de biztosan kialakítják azt a vélekedést a bántalmazottban, hogy mindez csak akkor kerülhető el, ha ő tesz valamit annak érdekében, hogy a bántalmazó/elhanyagoló fázis ne ismétlődjön meg. Jellemző módon a bántalmazó/elhanyagoló a felelősséget nem ismeri el, így a bántalmazott hiedelme, hogy a konfliktusért ő felel, felerősödik. Mire a bántalmazott felismeri, hogy a bántalmazó/elhanyagoló fázisok nem kerülhetőek el, addigra a traumás kötődés már kialakul.

Két összetevőjét ismerjük a bántalmazó kapcsolatoknak, melyek traumás kötődéshez vezetnek. Az egyik az asszimmetria, az egyensúlyhiány, melyben a bántalmazott/elhanyagolt személy úgy érzékeli, hogy a másiknak alá van rendelve, vagy az uralkodik rajta. A másik a bántalmazás/elhanyagolás időszakos jellege – azaz a kapcsolatban vannak olyan fázisok, amikor a bántalmazás/elhanyagolás nincs jelen.

Az időszakosan büntető/elhanyagoló viselkedés esetén az alávetett személy átveheti a domináns fél által feltételezett perspektívát önmagáról és internalizálja (saját hiedelemként valósnak fogadja el) vagy átirányítja az agressziót. Ahogy a hatalmi egyensúlyhiány felerősödik, a bántalmazott/elhanyagolt személy egyre negatívabban érzi magát, önbecsülése csökken, saját stabilitását a bántalmazó/elhanyagoló által véli megteremteni, így egyre inkább rászorul a bántalmazó félre.
Ez a függőség és önbecsülés-csökkenés tovább folytatódik és erős kötődést hoz létre a bántalmazó és alávetett személy között.
Ezzel egyidejűleg a bántalmazóban megerősödik a hatalmi érzés, ami elrejti, hogy milyen mértékben függ az alávetett személytől saját stabilitása. Az alávetett személyben pedig szélsőségesen erőtlen, negatív énkép alakul ki.
Amikor a hatalmi egyensúly felborul – pl. a bántalmazott/elhanyagolt fél – kilép a kapcsolatból, akkor válik nyilvánvalóvá, hogy a bántalmazó milyen mértékben függött az alávetett fél elnyomásától. Az ilyen esetben megjelenő harag vagy kísérletek a kapcsolat dinamikájának visszaállítására, mind próbálkozások a hatalom (és a bántalmazó által az alávetettből nyert stabilitás) visszaszerzésére.

A bántalmazó kapcsolatból való kilépés pont a kapcsolati dinamika (bántalmazó és jutalmazó fázisok ciklikusság) miatt lehet nehéz. Minél inkább távolodni szeretne a bántalmazott fél a kapcsolattól, annál erősebben szippantja az vissza.
A távolság megtartásával, az önbecsülés növelésével, támogató kapcsolatok (család, barátok) segítségével, nem utolsó sorban a tudatosság, önismeret, önreflexió fejlesztésével a traumás kötődés feloldható.

A traumás kötődésre figyelmeztető jelekről itt olvashat, a hormonális háttérről pedig ebből a bejegyzésből tájékozódhat!

Ha érdeklődik aziránt, hogy az Ön életét befolyásolja-e a traumás kötődés, akkor töltse ki a Traumás Kötődés kérdőívet, vagy a Stockholm Szindróma Skálát!

1., Dutton, Donald & Painter, S.L.. (1981). Traumatic bonding: The development of emotional attachments in battered women and other relationships of intermittent abuse. Victimology. 6. 139-155.