Érdemes felidézni, miképpen változott az elmúlt évszázadban az érzelmekről való gondolkodás, milyen elméletek születtek, majd azokat miképpen cáfolták vagy erősítették meg a modern képalkotó eljárásokra alapuló kutatások.

A legrégebbi megközelítés – James-Lange érzelemelmélete1 - azt hangsúlyozza, hogy egy tárgy vagy esemény érzékelését követően az idegrendszeri közvetítéssel viselkedésesen és/vagy vegetatívan válaszolunk az eseményre, majd az érzelmi élmény ennek a válasznak az észlelése során alakul ki. Azért hívják ezt az elméletet az érzelmek perifériás elméletének, mert az érzelmi élményt egy külső eseményre adott válasz észleléséből vezeti le. Ezt a modellt már nem tekintjük elfogadhatónak.

Ezzel szemben a centrális elmélet - egyik megalkotója Walter B. Cannon2 - az érzelmeket a központi idegrendszer által meghatározottnak tartja. Megközelítésük szerint az érzelmi élményt a talamusz aktivitása határozza meg, és feltételezték, hogy az érzelmi élmények és a testi változások egyidejűleg jelennek meg, valamint, hogy az érzelmek minőségét a talamusz neuronjai kisülésének mintázata befolyásolja.

Stanley Schachter és Jerome E. Singer. az érzelmek kéttényezős elméletében3 az érzelmekben a vegetatív aktivációs állapot (arousal) kognitív magyarázatát hangsúlyozzák. Szerintük az átélt érzelmek minőségét az határozza meg, hogy hogyan magyarázzuk, címkézzük a vegetatív változást. Az attribúció során az aktuális helyzet jellemzői, a korábbi tapasztalatok, illetve ismeretek is szerepet kapnak.

Jaak Panksepp4 megközelítése szerint az érzelmek az emlősagy véges számú veleszületett agyi végrehajtó köreinek aktivitásaként keletkeznek, amelyek adaptív válaszok a környezeti kihívásokra. Kölcsönhatásuk, keveredésük és a szociális tanulás révén az érzelmek száma jóval nagyobb a végrehajtó körök számánál.

A kiértékelés, mint az érzelmek keletkezésének elmélete szerint, az érzelmek kialakulása kognitív folyamatok eredménye. Azaz az érzelmeket az határozza meg, hogy a helyzet, ahogyan azt észleljük, mennyiben és hogyan befolyásolja, illetve befolyásolhatja személyes életünket. Az elmélet követői szerint érzelmeink minden esetben posztkognitívak.

Magda Arnold5 szerint az ingerek jelentőségének eldöntésében a limbikus rendszer játszik fontos szerepet. Emellett az ingerek agykérgi szintű feldolgozása és kiértékelése is lezajlik, amelynek révén az elvárások, az emlékezet, a hiedelmek, az oki attribúciók sora is hozzájárul az inger vagy esemény teljes kiértékeléséhez.

Richard Lazarus6 különbséget tett az elsődleges és másodlagos értékelési folyamatok között. Állítása szerint az elsődleges értékelési folyamat minden érzelem esetében jelen van, mivel ez határozza meg a szükséges bevonódás mértékét, és regisztrálja a lehetséges veszélyeket vagy éppen a felmerülő előnyöket.

Robert Zajonc7 szerint az érzelmek előállhatnak kognitív kiértékelés nélkül is, azaz lehetséges olyan érzelem, ami prekognitív.

Ezt erősítette Buck8 első teóriája, mely az érzelmek kettős rendszerére vonatkozott.

Eszerint az érzelmek egy része biológiai, mivel kéreg alatti struktúrákhoz kapcsolódnak, ezek automatikusak, nem akaratlagosan váltódnak ki a szenzoros jellemzők és ingerek hatására. „Az érzelmek egy másik csoportja - a magasabb rendű érzelmek - viszont társadalmi-kulturális valamint tanulási folyamatok révén meghatározottak, és a kérgi struktúrákkal és mechanizmusokkal vannak kapcsolatban. Ezek az érzelmek viszont az esemény és az esemény jelentésének értékelésével állnak kapcsolatban.”9

Buck újabb elgondolása szerint a biológiai érzelmek képezik az alapját a magasabb rendű érzelmek kialakulásának is, amihez a külső hatások, a társas-társadalmi kihívások, a kognitív fejlődés és az egyéni tapasztalatok járulnak hozzá.

Mindezt alátámasztja Born Merkel10 kutatása, mely agykéreg (cerebral cortex) nélküli gyermekeknél is kimutatta az érzelmeket.

A Glasgow Egyetem munkatársai 2014-ben publikált kutatásukban11 ismertették, hogy az eddig konszenzusként meghatározott 6 alapérzelem (boldogság, meglepettség, félelem, undor, düh, szomorúság) közül a meglepettség és a félelem, illetve a düh és az undor egy és ugyanaz.

A 4 alapérzelemből a csecsemők (6 hónapos kor előtt) a boldogságot képesek megkülönböztetni12, a haragtól, szomorúságtól vagy félelemtől, valamint képesek a boldogság és a félelem kifejezésére, így az nem lehet kognitív tevékenység eredménye (posztkognitív).

Két metaanalízis (Sergerie et al., 200813; Kurth et al., 201014) is igazolta, hogy az amygdala és az anterior insula a pozitív és negatív érzelmek megélése esetén is aktív, ezek tevékenysége pedig kognitív módon nem szabályozható.

Mindezt 2013-ban fMRI vizsgálatokkal is igazolták15, ahol a képalkotó eljárás segítségével az egyes érzelmek hatására aktivizálódó voxeleket térképezték föl, 2016-ban pedig az amygdala aktivitását sikerült bizonyítani félelem esetén16.

A közbeszéd és az érzelemtudomány irodalmának nagy részében az „érzelem” kifejezés leggyakrabban arra utal, amit érzelmi sémaként írhatunk le. Az érzelmi séma17 dinamikusan kölcsönhatásba lép az észlelési és kognitív folyamatokkal, hogy befolyásolja az elmét és a viselkedést. Az érzelmi sémákat gyakran nemcsak értékelési folyamatok, hanem képek, emlékek és gondolatok, valamint különféle nem-kognitív folyamatok váltják ki, például a neurotranszmitterek változásai és a hormonszint időszakos változásai is.

Amíg az alapérzelmek esetén a motivációs és cselekvési folyamatok hasonló módon zajlanak minden helyzetben, addig az érzelmi sémák (dinamikus érzelem-kogníciós interakciók) között nagy különbségek vannak a motivációs, kognitív és cselekvési folyamatokban az egyének között. Az, hogy mely érzelmi érzés és milyen kognitív tartalom fordul elő egy adott érzelmi sémában, azt az egyéni különbségek, a tanulás, a kultúra és az általuk befolyásolt fogalmi folyamatok határozzák meg.

Az érzelmeknek tehát két különböző formája van. Az alapérzelmek, amelyek elsősorban az evolúcióban és a biológiában gyökereznek és nem állnak akaratlagos szabályozás alatt, valamint az érzelmi sémák, amelyek olyan kognitív komponenseket tartalmaznak, amelyek eltéréseket mutatnak egyénenként és kultúránként.

IRODALOMJEGYZÉK

1, 2., Cannon, Walter (December 1927). "The James-Lange Theory of Emotions: A Critical Examination and an Alternative Theory". The American Journal of Psychology. 39 (1/4): 106–124. doi:10.2307/1415404. JSTOR 1415404.

3., Schachter, S.; Singer, J. (1962). "Cognitive, Social, and Physiological Determinants of Emotional State" Psychological Review. 69 (5): 379–399. doi:10.1037/h0046234

4., Panksepp, J. (1982). Toward a general psychobiological theory of emotions. Behavioral and Brain Sciences, 5(3), 407-422. doi:10.1017/S0140525X00012759

5., Rainer Reisenzein (2006) Arnold's theory of emotion in historical perspective, Cognition and Emotion, 20:7, 920-951, DOI: 10.1080/02699930600616445

6., Progress on a cognitive-motivational-relational theory of emotion.

By Lazarus, Richard S., American Psychologist, Vol 46(8), Aug 1991, 819-834

7., Zajonc, R. B., Feeling and Thinking: Preferences Need No Inferences. American Psychologist, 1980, 35, 151-175.

8., Psychological Review, 1999, Vol. 106, No. 2, 301-336

The Biological Affects: A Typology

Ross Buck, University of Connecticut

9., Általános pszichológia 1-3. – 3. Nyelv, tudat, gondolkodás

Csépe Valéria, Győri Miklós, Ragó Anett

Osiris Kiadó

10., Merker, B. (2007). Consciousness without a cerebral cortex: A challenge for neuroscience and medicine. Behavioral and Brain Sciences, 30(1), 63-81. doi:10.1017/S0140525X07000891

11., Dynamic Facial Expressions of Emotion Transmit an Evolving Hierarchy of Signals over Time

Rachael E. Jack, Oliver G.B. Garrod, Philippe G. Schyns

12., Amaya Palama, Jennifer Malsert, Edouard Gentaz. Are 6-month-old human infants able to transfer emotional information (happy or angry) from voices to faces? An eye-tracking study. PLOS ONE, 2018; 13 (4): e0194579 DOI: 10.1371/journal.pone.0194579

13., The role of the amygdala in emotional processing: A quantitative meta-analysis of functional neuroimaging studies

Karine Sergerie, Caroline Chochol, Jorge L.Armony

14., Kurth F, Zilles K, Fox PT, Laird AR, Eickhoff SB. A link between the systems: functional differentiation and integration within the human insula revealed by meta-analysis. Brain Struct Funct. 2010;214(5-6):519-534. doi:10.1007/s00429-010-0255-z

15., Kassam KS, Markey AR, Cherkassky VL, Loewenstein G, Just MA. Identifying Emotions on the Basis of Neural Activation. PLoS One. 2013;8(6):e66032. Published 2013 Jun 19. doi:10.1371/journal.pone.0066032

16., Kragel PA, LaBar KS. Decoding the Nature of Emotion in the Brain. Trends Cogn Sci. 2016;20(6):444-455. doi:10.1016/j.tics.2016.03.011

17., Izard CE. Basic Emotions, Natural Kinds, Emotion Schemas, and a New Paradigm. Perspect Psychol Sci. 2007;2(3):260-280. doi:10.1111/j.1745-6916.2007.00044.x