Részint evolúciós, részint genetikai okai vannak, hogy egy stressz-impulzust követően a férfiak jóval nehezebben térnek vissza „nyugalmi” állapotba.
A nők viselkedési szelekciója során előnyben részesültek azok, akik jól tudták táplálni gyermeküket. Ehhez magas ösztrogénszintre volt szükség, mely segítette a tejkiválasztást. A magas (centrális) ösztrogénszint viszont támogatta a stressz-impulzust követő gyors megnyugvást.
A férfiak vadászó és harcoló üzemmódja ennek az ellenkezőjét követelte: azok az egyedek éltek túl és örökítették tovább tulajdonságaikat, akik a stressz-impulzust követően sokáig „harckészültségben” tudtak maradni, így eredményesebben vadásztak vagy küzdöttek az életben maradásért.
Pár éve azt is tudjuk, hogy a stresszreakció során a csak a férfiakban meglévő SRY gén is szerepet játszik. Ez a gén nőkben nem található meg, viszont stressz esetén olyan hormonok termelésében (katekolaminok, pl: adrenalin, noradrenalin, stb.) játszik szerepet, melyek megemelik a szívfrekvenciát és a vérnyomást, azaz növelik a stresszállapotot és fenn is tartják azt.
Tehát amikor a stressz elmúltával a férfi nem nyugodott meg, akkor nem „dédelgeti a sérelmét” vagy „dühöng”, hanem sokkal nehezebb számára a megemelkedett stresszhormonok miatt a visszatérés a „nyugalmi” állapotba.
Másik szemszögből a stressz elmúltával a nők nem „tesznek rá, hogy mi történt” hanem genetikájuk és evolúciós fejlődésük okán gyorsabban nyugszanak meg.
A férfiban még magas stresszhormonok szintje könnyedén csökkenthető a frontális testfelületek hosszabb ideig tartó összeérintésével 😀
Szóval öleld meg őt legalább 20 másodpercig. Ez az intervallum elegendő ahhoz, hogy elinduljon az ösztrogén termelése, mely segít a megnyugvás elérésében. 💙
