Rengeteg tévhit és hamis kép él a köztudatban a nárcisztikus személyiségzavarról. Az általános vélekedés önimádóknak, magamutogatóknak gondolja őket és nemegyszer ezt tekinti a legjellegzetesebb tulajdonságuknak. A nárcisztikus személyiségzavar tünetei azonban sokfélék és széles spektrumon mozognak, mostanra különböző altípusait sikerült megkülönböztetni (ezekről egy későbbi cikkben írok). Hazánkban legalább 100.000-en élhetnek nárcisztikus személyiségzavarral, akik személyközi kapcsolataikban ennél jóval több ember életét keserítik meg. (1,2)

A személyiségzavarok a legritkább esetben jelennek meg „tisztán”, a komorbiditás, a más személyiségzavarokkal kevert előfordulás a gyakoribb. A diagnózis felállítása szakember (klinikai szakpszichológus, pszichiáter) feladata, de egyrészről a nárcisztikus személyiségzavaros emberek a legritkább esetben jutnak el szakemberhez, másrészről még a tapasztalt terapeutát is megtéveszthetik. Mivel a nárcisztikus személyiségzavar gyökerei gyermekkorra nyúlnak vissza és alapjaiban érintik a személyiségstruktúrát, nagyon nehéz – gyakorlatilag szinte lehetetlen – a gyógyításuk.
(A személyiségzavar kifejezés pont erre utal: nem a viselkedésben, hanem a személyiségben keletkezik a zavar.)

A környezet gyakran igényelné, hogy a bántalmazót lássuk el a nárcsztikus személyiségzavaros címkével, ami nemcsak, hogy etikátlan (távdiagnózist nem lehet felállítani), hanem kontraproduktív is lenne.
Célszerűbb tehát a megjelenő viselkedésformára fókuszálni, ez pedig a nárcisztikus (jellegű) bántalmazás. Cikkeimben ezt a terminust használom, mert ez az, ami tetten érhető és ez keseríti meg, dönti romba a nárcisztikus bántalmazó környezetében élők életét.
Ebben a megközelítésben lényegtelen, hogy a bántalmazó nárcisztikus személyiségzavarban szenved-e, nincs jelentősége annak hogy rejtett vagy nyílt nárcisztikus, vagy hogy megjelennek-e a machiavellizmusra is jellemző szimptómák.
A viselkedés az ami mérgező. A nárcisztikus bántalmazó viselkedése pedig egyértelműen ilyen.
Az ezzel kapcsolatos tévhitek azonban nemcsak a közvélekedésben jelennek meg, hanem gyakran az áldozatokban is, ezzel nehezítve saját helyzetük fölismerését.

Töltse ki a Párkapcsolati Érzelmi Bántalmazás Kérdőívet és tudja meg, hogy az Ön életében milyen mértékben van jelen az érzelmi bántalmazás!

Hivatkozások:
1., American Psychiatric Association (2000). Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders IV TR. Washington, D.C.:. APA
2., Dhawan, Nikhil & Kunik, Mark & Oldham, John & Coverdale, John. (2010). Prevalence and treatment of narcissistic personality disorder in the community: A systematic review. Comprehensive psychiatry. 51. 333-9. 10.1016/j.comppsych.2009.09.003.
3., Stinson, F. S., Dawson, D. A., Goldstein, R. B., Chou, S. P., Huang, B., Smith, S. M., Ruan, W. J., Pulay, A. J., Saha, T. D., Pickering, R. P., & Grant, B. F. (2008). Prevalence, correlates, disability, and comorbidity of DSM-IV narcissistic personality disorder: Results from the Wave 2 National Epidemiologic Survey on Alcohol and Related Conditions. The Journal of Clinical Psychiatry, 69(7), 1033–1045. https://doi.org/10.4088/JCP.v69n0701
4., American Psychiatric Association (2013). Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders 5. Washington, D.C.: APA